Martinizmus

A martinizmus a keresztény misztika, illetve az ezoterikus kereszténység egy formája, mely az első ember bukásával, az isteni forrásától való – anyagi állapota miatti – megfosztottságával, és a visszatérése folyamatával – melyet "újraegyesülésnek", illetve "megvilágosodásnak" hív – foglalkozik.

E misztikus tradíciót először magas szintű szabadkőműves rendszer formájában hozta létre Martinez de Pasqually 1740 körül Franciaországban, majd később különféle formában terjesztette két tanítványa: Louis-Claude de Saint-Martin és Jean-Baptiste Willermoz.

A Martinizmus fogalmát mind a sajátos tantételekre, mind az 1888-ban – Augustin Chaboseau és Gérard Encausse (más néven: Papus) által – újként megszervezett és megalapított "Martinista Rend"^[1] tanításaira alkalmazzák, azonban a tradíció kezdetén, a XVIII. században nem használták. A zavart még inkább növelte, hogy a XVIII. század végén egymással csereszabatosan használták a fogalmat Louis-Claude de Saint-Martin és Martinez de Pasqually tanításaira egyaránt, és előbbi műveit az utóbbinak tulajdonították.^[2] A martinizmus tényleges átadása Augustin Chaboseau és Gérard Encausse számára még dokumentálásra vár.

1. ↑ Lásd még a TMO történetét itt: https://www.martinists.org/history
2. ↑ Franz von Baader: Enseignement secrets de Martinez de Pasqually